Ma reggel a naplómat írtam – a kora reggeli naplóírás a reggeli rituálém része – és az előrelépést igénylő területeim közül vettem néhányat sorba. Megvan a folyamata annak, hogyan írok, és milyen kérdéseket teszek fel magamnak, azonban most nem ezt szeretném megosztani Veled.

Azt szeretném elmesélni, mi történt írás közben velem, milyen „hibát vétettem”, mert biztos vagyok benne, hogy Te is többször beleesel ebbe a csapdába.

Az történt, hogy az egyik eszmefuttatásom végén feltettem (pontosabban) leírtam magamnak a kérdést, mit kell tennem ahhoz…, hogy az általam vágyott eredmény, élet szülessen. Ahogy befejeztem a mondatot, kissé megdöbbentem, bár tudtam, teljesen természetes, ami történt.

„Úristen, – gondoltam – még most is bedőlök a játéknak, az egóm irányításának? Ez a kis piszok (mármint a saját egóm) újra és újra megtalálja a kiskapukat és igyekszik átvenni az irányítást?”

Hogy mi is történt? Miből vettem észre, hogy az egó megjelent?

Észrevettem, hogy cselekvésben, nem pedig fejlődésben gondolkodom, és tudom, hogy míg a lélek, valódi önmagad arra biztat „válj azzá”, addig az egó folyton arra késztet „csináld, csináld!”.

Aztán persze gyorsan lepörögtek előttem az elmúlt napok főbb kérdései, beszélgetései, amelyeknek témája több alkalommal a tudatos gondolkodás volt.

Mi is az a tudatos gondolkodás?

Számomra a tudatos gondolkodás azt jelenti, hogy megismerem önmagam működését, megismerem a tudatalattiban zajló korlátozó gondolatokat, az elme működést, a vágyaimat, a világot működtető IGAZságokat, és felismerem mikor irányít az egóm, azaz mikor, milyen gondolatok választásával döntök a küzdés mellett az előrehaladás helyett, és melyek azok a gondolatok, melyek önmagamhoz, a kiteljesedéshez, a bőséghez vezetnek. Tudatosan választok hiány vagy Bőség mellett, küzdés vagy hiány mellett, azaz tisztában vagyok a választásaim következményével, azzal, hogy a döntéseim a vágyott életem irányába visznek- e vagy sem. Ez a tudatos gondolkodás, tudatos választás, tudatos döntés.

Nem az, hogy a pozitív gondolkodásba „menekülök”, vagy egy olyan tevékenységbe, amiből energiát meríthetek, hogy aztán életem többi területe elnyelje azt, hanem egy életem minden területét átfogó, folyamatosan magasabb energiaszintre emelő, előrevivő gondolkodásmód.

Természetesen tudom, ez az út, a tudatos gondolkodás (=kiteljesedés, =Bőség, =önmagunk), a megismerés véget nem érő, végtelen folyamat, így mindig van mit megismernem, felfedeznem.  Tudom, ezen út csak egy részénél (még nagyon csak az elejénél) tartok és végtelenül van tovább.

Viszont azt is tudom, mi mindent tudok már és azokat hogyan tudom a saját szolgálatomba állítani, valamint már azt a „technikát” is megismertem, hogyan döntsek azon a területeken, melyeken még nincs tapasztalatom, úgy, hogy az zökkenőmentesen előbbre vigyen.

Az egó, a mások általi, félelemből eredő gondolatok tárháza, melyek azt a célt szolgálják, hogy „kicsik maradjunk”, hogy küzdjünk és ne haladjunk.

No de visszatérve a reggeli naplóírásomhoz, amikor leírtam, mit kell tennem, tudtam, ez nem én voltam.

Viccesen – mert ugye az élet könnyebb, ha tréfásan, humorral állunk hozzá – meg is kérdeztem, „nicsak ki beszél?” (biztosan ismered a filmet Travoltával), mert egy dologban biztos voltam, nem én!

A lelkem, a lelked soha nem kérdezi, mit kell tenned, mivel tisztában van vele, hogy nem cselekvéssel, hanem létezéssel jutunk el egyik pontból a másikba.

Mosolyogtam egyet, majd folytattam az írást. Nem húztam át a korábbi mondatomat. Teljes mértékben elfogadtam, hogy az én gondolatom volt. Elfogadtam sajátomnak, mivel csak azt tudjuk megváltoztatni, amit elfogadunk, ami ellen tiltakozunk („de én nem is így gondoltam!”), azt nem.

A fránya kis egónk megállás nélkül taktikázik, próbálkozik a háttérben.

Kivé kell válnom ahhoz, hogy…? folytattam az írást, és így már egyből jöttek a felismerések (ha Neked nem azonnal jönnek, nyugalom, kellett hozzá nekem is pár év, akár tapasztalatokban, akár transzformációs coachként, hogy azonnal vagy a lehető legrövidebb időn belül megtaláljam a választ).

Miért osztom meg Veled ezt a történetet?

Mert arra szeretnélek biztatni, a „mit kell tennem” helyett, arra helyezd a fókuszodat, kivé kell válnod, ki vagy Te valójában!

Jómagam folyamatosan ezt teszem, és most már azt gondolom mondhatom, az életem erről szól. Erről szólnak a mindennapjaim, a programok, melyeken részt veszek, és az elvonulásaim, mert bizony időről időre elvonulok a „megfelelő mesterrel”. A megfelelő mester számomra nem az, aki ismer egy módszert és az alapján tanít, hanem az, aki azt a kiteljesedett életet éli, ami felé én is tartok, és melynek elérésében képes számomra valódi segítséget nyújtani.

Izgalmasak a napjaim, ugyan is két elvonulásra is készülök. Az egyik június első hetében a saját elvonulásom, ahol óriási lépéseket fogok tenni önmagam felé, a másik pedig július elején, amikor is lehetőségem van több magyar vállalkozónőnek, üzletasszonynak és üzletembernek segíteni abban egy elvonulás keretében, hogy azzá váljanak, akik…

Helyezd a fókuszodat önmagadra!

Ki vagy Te? Hogyan működsz? Hogyan működik ez elméd és hogyan tudsz annak tudatos működtetőjévé válni?

Lehet, hogy az út eleje a káosz érzését hozza, mivel felborítja addigi életedet, de hidd el, tapasztalatból tudom, ha folyamatosan folytatod, egyre „tisztább lesz a levegő, egyre magasabb jutsz és egyre távolabb látsz”.

A nap végén pedig ez a legizgalmasabb utazás, amelyen részt vehetsz.

 

Szeretettel,

Beáta

 

Üzletasszonyok Elvonulása július 1-4., július 1-6.

 

 

 

Kommentek

comments